Juhász Gyula: Gyászinduló
Gyászinduló
Öregapám, a kürtös ük, Lehel
A Lech mezőin búsan énekel.
A Lech mezőin búsan énekel.
Az alkonyatra hajló dombokon
Nincs már körül se testvér, sem rokon.
Nincs már körül se testvér, sem rokon.
Csak idegen, csak ellen, csak halál,
Holt magyaroktól hervad a határ.
Holt magyaroktól hervad a határ.
És szól a kürt és úgy fáj szólnia,
Fölsír szavában messze Ázsia.
Fölsír szavában messze Ázsia.
Szent Ázsia, hol a mezők urán
Gyönyörrel nézett végig ős Turán.
Gyönyörrel nézett végig ős Turán.
Hol társtalan nem élt szegény magyar,
Nem marta, mint a vadkan, száz agyar!
Nem marta, mint a vadkan, száz agyar!
Irigy ellenség és irigy barát
S magas reménynek itta óborát!
S magas reménynek itta óborát!
Az Istenét berekben lelte fel,
Holt szent tavasz szellője énekel.
Holt szent tavasz szellője énekel.
Hol az öröm zúg és gyönyör tanyáz
És borozó víg zomotor a gyász!
És borozó víg zomotor a gyász!
A kürtje elhal, mint a nagybeteg...
Ó németek, mért sírtok, - németek?
Ó németek, mért sírtok, - németek?
