Juhász Gyula: Emlékek útján
Emlékek útján
Lelkem ma sétál régi városokban,
Hol ifjú voltam és szomorú voltam.
Hol ifjú voltam és szomorú voltam.
Tavaszi fényben vár a drága Várad,
Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.
Hol Annáért volt szép a dal s a bánat.
Némán borongok az öreg Pozsonyban,
Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.
Hol ifjú lánnyal vígan kóboroltam.
A csöndes Léva holdas udvarában
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.
Tűnt zongorát hall fölujjongni vágyam.
A nyárutói gazdag Újvidéken
Egy hervatag kert visszhangozza léptem.
Egy hervatag kert visszhangozza léptem.
A messze, árva Szigeten, a parkban,
Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.
Egy fát keresnék, hol szívet faragtam.
Szelíd domb alján szomorú Szakolcán
Vidéki bánat föllege hajol rám...
Vidéki bánat föllege hajol rám...
Lelkem ma sétál tűnt utcák nagy éjén,
Vezet az emlék, pislogó lidércfény.
Vezet az emlék, pislogó lidércfény.
Vezet a vágyam és vezet az álom
S csak temetőknek kapuit találom.
S csak temetőknek kapuit találom.
