Juhász Gyula: Dicsőség
Dicsőség
Úgy integet: kevélyen és ragyogva,
A ballagó és bízó vándorokra.
A ballagó és bízó vándorokra.
Megyünk, mert int a pálma, a magasság
És visz, röpít a boldog fiatalság.
És visz, röpít a boldog fiatalság.
Oly szép a cél és oly dicső elérni,
Örök mámorban csak érette élni.
Örök mámorban csak érette élni.
Tövis ha tép és gáncs ha ér, potomság,
Ott a dicsőség koszorúit osztják!
Ott a dicsőség koszorúit osztják!
Én már csalódva és csüggedve állok,
Az út felében vár a néma árok.
Az út felében vár a néma árok.
Ti menjetek tovább, fiatalok!
Utolsó dalban nektek dalolok:
Utolsó dalban nektek dalolok:
Előre mindig és magasba egyre!
Üdvözletem vigyétek a szent hegyre!
Üdvözletem vigyétek a szent hegyre!
