Juhász Gyula: Étsy Emíliának
Arany kalitkájába zárni most
A hangodat, mely a szívünkbe zengett
És édes-bús varázzsal bóditott.
Megörökítni s beszédes szemed;
Mert tűnő esték nagy művésze, áldott
Műved elszáll, ha a kárpit lement.
Úgy eltaláltad, - szőke hegedű,
Gyönyörű bánat, mélázó derű!
Mely, mint levél, bús fájáról szakadva
Elvész ujjongó, zengő tapsviharba.