Juhász Gyula: Önarckép
A sors előtt, mert mindig jó a sors,
Ezt vallja Zrinyi és így zsong a zsoltár,
Szívem, te lázadó vagy s most lakolsz!
Nem látták soha görnyedten e főt,
Mely könnyes szemmel és dalos ajakkal
Hódol virágok s őzikék előtt.
Sejtik csupán a földi tájakat,
De fényt ad nékik minden égi eszme.
Az égre néznek és már úgy ragyog
Sötét tüzük, mint hulló csillagok!