Juhász Gyula: Endre Bélának sírjára
Endre Bélának sírjára
Tiszta, szelíd lelkét csöndben ringatta az alkony,
Egy volt ő s a mező, benne a róna dalolt,
Mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek,
Ő a magyar föld méla porába hajolt.
Egy volt ő s a mező, benne a róna dalolt,
Mások a parlagról büszkén magasodtak az égnek,
Ő a magyar föld méla porába hajolt.
