Juhász Gyula: AZ ALBATROSZ
Egy albatroszt fog el, a víz nagy vándorát,
Amely közönyösen követi az uton
A suhanó hajót a sós vízáron át.
A lég királya itt bohókás és balog,
Fehér, nagy szárnyait borzolja betegen,
Midőn a környezet körötte ódalog.
E könnyed szárnyaló mily komikus, nehéz,
Égő pipájával piszkálja emez itt,
Menését mímeli egy másik tengerész.
Ki a viharra vár s repülve fölkacag,
De a tömeg között, hol nincs mély, nincs magos,
Óriás szárnyait bajjal vonszolja csak.