Karinthy Frigyes: Méné, tekel...
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.
Rossz volt embernek lenned a világon,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
Az éjben sírtak a kisértetek.
De a gyilkost megint hősnek nevezték.
Künt a költő bőgött a bolt előtt.
Az élő rongyos volt és vért okádott.
Az élő künt a hó alatt didergett.
Az élő halkan jajgatott a borsón.
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,
Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.
Az értelmét majd megtudod, ha kell.
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.
Mint lángírás, világít a falon.
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.