Katona József: D. T. J. ***hoz
D. T. J. ***hoz
(27. August. 1816)
A Magyar Olimp' világán,
hol olly álmos még a drágán
vett Homálytol fedezett Lét,
Fény, minden hozzád közelét!
hol olly álmos még a drágán
vett Homálytol fedezett Lét,
Fény, minden hozzád közelét!
Hol két pólust vévén egybe,
csak egy ponton akad Kegybe,
s Rénybe Lelkem (elragadva
Istennét lelek magadba)
csak egy ponton akad Kegybe,
s Rénybe Lelkem (elragadva
Istennét lelek magadba)
nem Látott! de egy Ideál,
melly esmérten előttem áll -
Távol Lét! de egy mennybeli
érzéssel szeszedtöl teli!
melly esmérten előttem áll -
Távol Lét! de egy mennybeli
érzéssel szeszedtöl teli!
Képzelődésemnek árva
országát feléd kitárva
látom a semmiségen túl,
Dics-oltárod miképpen gyúl.
országát feléd kitárva
látom a semmiségen túl,
Dics-oltárod miképpen gyúl.
Számtalan koszorú rajta,
mellyet Pannónia hajta
tapsolva lengő fürtödre -
Istenné tett illy idődre! -
mellyet Pannónia hajta
tapsolva lengő fürtödre -
Istenné tett illy idődre! -
Istenné (D.** keblében,
kedvelt kertednek ernyében,
hol varázsló Tryposzod áll,
mellyröl egész Haza csodál -
kedvelt kertednek ernyében,
hol varázsló Tryposzod áll,
mellyröl egész Haza csodál -
ott, hol pompás Laurosod
alatt vidám Geniusod
téged mutat, mosolyogva
szokott enyhelyedre rogyva -
alatt vidám Geniusod
téged mutat, mosolyogva
szokott enyhelyedre rogyva -
hol hozzád törvén, a görbe
ágocskák közt, esik tőrbe
a nyájjal dalló magadat
idvezlő szép alkonyodat).
ágocskák közt, esik tőrbe
a nyájjal dalló magadat
idvezlő szép alkonyodat).
Feléd akartam haladni
számos koszorúdhoz adni
még egyet, kicsinyt, számodra
tévén buzgón zsámolyodra:
számos koszorúdhoz adni
még egyet, kicsinyt, számodra
tévén buzgón zsámolyodra:
Akkor lódítá egy csergő
visszhang hozzám a kesergő
Özvegyed bájos siralmát -
részt véve érzém fájdalmát -
visszhang hozzám a kesergő
Özvegyed bájos siralmát -
részt véve érzém fájdalmát -
Akkor, hogy csekélységemet
felejtvén, üdvözletemet
hozzád emelném, Klavírod
akkor zúdúlt fel, hol írod:
felejtvén, üdvözletemet
hozzád emelném, Klavírod
akkor zúdúlt fel, hol írod:
| "Aranyfürtű Apollómnak" - |
Oh, a szerencsés Apolló
karjai közt illy Lantoló!
Csak azólta írígyelem
Istenségét, hogy ezt lelem:
karjai közt illy Lantoló!
Csak azólta írígyelem
Istenségét, hogy ezt lelem:
| "karjai közé rogyok" sat. |
