Kölcsey Ferenc: A REMÉNYHEZ
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
S ah, képed minden este, minden reggel
Felém leng a két hajnal szárnyain.
Mosolygva jöttél lángoló szemekkel,
De most borongasz barna fellegekkel,
Mint búcsuzó hölgy férje karjain.
Ha tengerhabként duzzad bánatom,
Ne légyek elhagyatva, légy mellettem.
Süvöltve röppen a vihar felettem,
S remegve száll rád végpillantatom.