Kölcsey Ferenc: A SZERETŐ
A SZERETŐ
| Óh Lotti! Lotti, higgyed, |
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait?
Nem messze egy patakhoz
Űltem a minap,
A nimfák énekeltek,
Lopva hallgatám-
Mosolygva énekelték
Ámor hatalmát,
Ámornak élnek ők is,
S hordják láncait.
Óh a szelíd kis istent
Ki nem szeretné?
Nélkűle életünket
Ki boldogítná?
Gyötrődni édesen, és
Égni édesen,
Gond nélkül sírni, lánc közt
Nem lenni rabnak,
Ez sorsa annak, aki
Ámor barátja-
| Ó Lotti, Lotti higgyed, |
Hát mért kerűlöd Ámor
Rózsaláncait?
Debrecen, 1808 nyarán
