Kölcsey Ferenc: BÁR RÓZSA VOLNÉK. . .
BÁR RÓZSA VOLNÉK. . .
Töredék
| Bár rózsa volnék, szép leány, |
Lelnék magamnak büszke sírt!
S o, bár lehetnék esti szellő,
Hogy édes ajkad bíborán
Szedhetnék balzsamcsókokat!
| Itt állok félénk messzeségben; |
Sohajt a csillagokra fel,
Hov röpűlni szárnya nincs:
Némán sohajtozom feléd.
| Ölelni vágy e kar, de fél, |
De tilt komoly pillantatod.
| Menj lángtekintet, ah röpűlj, |
Tinéktek útat semmi nem zár.
1831
