Kölcsey Ferenc: BÚ KÉL VELEM. . .
BÚ KÉL VELEM. . .
Bú kél velem, bú jár velem,
Adj egy rózsát, hű szerelem,
Egy rózsát adj, hű szerelem,
Tán ha kínját elviselem
| Ki ránt fel kebléből? |
| Hajad szép fürtjéből. |
| Bár tövises lészen, |
| Majd öröm vár készen! |
Mért nyög, miért az esti szél
Mért fürdik a rózsalevél
Azért nyög, hajh, az esti szél,
Harmatcsepped, rózsalevél,
| Bokor ernyőjében? |
| Harmat hűs cseppjében? |
| Mert én sohajtottam! |
| Szememből ontottam ! |
Fészkén az árva fülmile
S búját énekben zengi le,
Ó zengenék úgy éneket
S bércet, völgyet, fát, köveket
| Ha párját siratja, |
| Lágyul-e bánatja? |
| Egyik éjről másra, |
| Inditnék sirásra! |
Szűn a zápor, s szivárvány ég
Vándorsorsom túlhalad még
Adsz egy rózsát, hű szerelem,
Tán ha kínját elviselem,
| Fenn sötét felhöken, |
| Borongós időken. |
| Bár tövises lészen, |
| Majd öröm vár készen. |
Cseke, 1821. október 28.
