Kölcsey Ferenc: FELELET KAZINCZY ELSŐ SZONETTJÉRE
Auróra, s láng borítá képemet,
Szemléltem őt szelíd tekintetével,
És Lotti képe tölté lelkemet.
Mint Orfeusz, áthevítvén szívemet,
Szelíd álomnak karján szendergém el,
És Lotti képe tölté lelkemet.
Remegve fogtam lantomat kezembe,
S az édes Ámort zengék húrjaim.
Bámúltak a Kegyek, s Ámor, Cythére,
S egyszerre némúltak meg dalaim.