Kölcsey Ferenc: KIVÁNSÁG
Mint szelíd pásztort remegő Chitóne,
Lep meg a Múzsa, s magas érzelemmel
Tíburi dalt zeng. |
A dicső héroszt örök éj borítja,
Büszke márványán kihal a csudált név,
S fű lepi sírját. |
A jövő kornak nevető virányin,
Zöld bokorban fúv deli nő keblére
Éteri kedvet. |
Ihletett kéztöl jut az énekesnek,
S nyúgoszik szentelt pora hűs lakában
Isteni álmot. |
Majd sötét éjben ha világom elhúny,
Adj te míg élek szeretett leánykát
Cypris, ölelnem. |