Kosztolányi Dezső: Az álmaimnak színes ablakába
Az álmaimnak színes ablakába
Az álmaimnak színes ablakába
gyakran bekandikálnak furcsa nők.
Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük
és morfinista-szemmel néznek ők.
Régen-halottak itt ki- és bejárnak,
ismernek engem ismeretlenek.
Reám mutatnak hosszú ujjaikkal
s közöttük én, remegve, mint gyerek.
Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,
kegyúri gőggel, diadaluton,
aztán megölve, akiket szerettem,
a végtelent véres hajjal futom.
Az éjszakai, vad előadást már
mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász
színész, aki hazuggal és igazzal
rémülve-rémít és komédiáz?
Éjente nézem ágyam páholyából
csukott szememmel, egy legördülő
könnyet csikorgó pilláimba rejtve,
reggel pedig azt mondom róla: Ő:
gyakran bekandikálnak furcsa nők.
Ajkuk datolya, szőlőfürt a mellük
és morfinista-szemmel néznek ők.
Régen-halottak itt ki- és bejárnak,
ismernek engem ismeretlenek.
Reám mutatnak hosszú ujjaikkal
s közöttük én, remegve, mint gyerek.
Most ifjúság maszkjába fölmagaslom,
kegyúri gőggel, diadaluton,
aztán megölve, akiket szerettem,
a végtelent véres hajjal futom.
Az éjszakai, vad előadást már
mondd, láttad-e s tudod, ki e gigász
színész, aki hazuggal és igazzal
rémülve-rémít és komédiáz?
Éjente nézem ágyam páholyából
csukott szememmel, egy legördülő
könnyet csikorgó pilláimba rejtve,
reggel pedig azt mondom róla: Ő:
1924
