Kosztolányi Dezső: A patikának üvegajtajában
A patikának üvegajtajában
A patikának üvegajtajában
búsul, búsul
egy gyógyszerészsegéd.
búsul, búsul
egy gyógyszerészsegéd.
És fuvolája egyre fújdogálja
szegény, szegény
egyűgyű énekét.
szegény, szegény
egyűgyű énekét.
Ha elmehetnék innen messze tájra,
igen, igen,
így szól a fuvola.
igen, igen,
így szól a fuvola.
Csak menni, menni, mindörökre menni,
tovább, tovább
s nem tudni, hogy hova.
tovább, tovább
s nem tudni, hogy hova.
A temetésemen sok nefelejcs lesz,
virág, virág,
virágos sír fogad.
virág, virág,
virágos sír fogad.
Fiatal szája így ríkatja folyton
búsan, búsan
az ódon sípokat.
búsan, búsan
az ódon sípokat.
Ki tudja, mért s ki tudja, hogy mióta?
Zenél, zenél
s ki tudja, hova jut?
Zenél, zenél
s ki tudja, hova jut?
Az ablakon lenéz egy szőke asszony,
lenéz, lenéz,
de oly sötét az út.
lenéz, lenéz,
de oly sötét az út.
Olajlámpája vérvörösen ég már,
lobog, lobog
és künn köd és homály.
lobog, lobog
és künn köd és homály.
Kopott ezüstbillentyükön az újja
s az ősz, az ősz
ővele fuvolál...
s az ősz, az ősz
ővele fuvolál...
1911
