Kosztolányi Dezső: Halottak napján
Halottak napján. |
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.
Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.
a lelkem ott járt a sírok között
s a víziók egymást riogva űzték.
két gyertyatartó szomorún ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.
és megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.