Kosztolányi Dezső: EULÁLIA
EULÁLIA
Edgar Allan Poe
| A sóhajország árnyán |
| laktam egyedül, árván, |
s az angyali jó Eulália lett remegő arám,
a sárgahajú Eulália lett mosolyos arám.
| Ó - a szeme ég, |
| mint éjjel az ég, |
| S a lágy pihe-gyöngy, |
| a bíbor, a gyöngy, |
nem oly aranyospuha, mint Eulália fürtje, a sárga fürt,
nem oly sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt.
| A bánat - a múlt |
| a semmibe hullt, |
| az ég aranyán |
| ég a halavány |
ha rám veti jó Eulália felragyogó szemét,
ha rám veti szent Eulália lágy ibolyaszemét.
