Kosztolányi Dezső: AZ ÉJ A KERTBE MEGY
AZ ÉJ A KERTBE MEGY
Lord Alfred Douglas
A piros rózsa, a fehér
az úrasszony Éj már a kertbe ér,
| lehajtja csüggedt, álmodó fejét, |
| csak a virág hallhatja, merre lép. |
Egész nap hívta őt a sok madár
most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár,
| csattogva és ezüstösen, |
| testén sötét köpeny. |
Rigó dalol, és a dala fohász,
Az ujja már a záron kotorász,
| "Az Éj, az Éj suhan ide." |
| nem zümmög a kis méhike. |
Nem látni arcát, máris messze tűnt,
De hol a fű s a százszorszép lecsüng,
| a fehér és piros kerten tova. |
| ott megmaradt a lábnyoma. |
Sötét köpenye surran szeliden,
A piros rózsa lassan elpihen
| amint a fű hegyéhez ér. |
| és álmodik fehéren a fehér. |
