Kosztolányi Dezső: HÖLGY A TÜKÖR ELŐTT
feloldja a tükre mélyiben
lankatag mozgását szeliden,
majd mosolyát is bedobja halkan.
gyöngyöt hányva; aztán a haját
a tükörbe önti és agát-
fényes vállait emelve restül,
mit mámorral inna egy szerelmes,
kémlelő gyanúval, téveteg les,
hogy tükrébe már egy láng, egy bútor
árnya ing, az alkonyi borútól.