Kosztolányi Dezső: LEÁNYSZÖKTETÉS
LEÁNYSZÖKTETÉS
Rainer Maria Rilke
Gyakran szökött ki, mint aprócska kislány,
hogy lássa künn az éjet és szelet,
amint az ősi forrásból ered
s nem ráderengni a szobába pislán,
de a vihar se tépte el az ölfát,
s az óriás parkot oly sok darabra,
mint ahogy összetépte őt az önvád,
hogy a selyemhágcsóról a lovagja
levette s vitte mindig távolabbra:
hogy lássa künn az éjet és szelet,
amint az ősi forrásból ered
s nem ráderengni a szobába pislán,
de a vihar se tépte el az ölfát,
s az óriás parkot oly sok darabra,
mint ahogy összetépte őt az önvád,
hogy a selyemhágcsóról a lovagja
levette s vitte mindig távolabbra:
míg a kocsi lett végre minden.
S érzé a fekete kocsi szagát,
amelyért folyt a titkos hajsza szerte
és a veszélyt magát.
Úgy látta, a kocsi hideggel van kiverve
s ő is hideg, fekete benn.
A köpenyébe csöndesen belébújt
és mint egyébkor a haja felé nyúlt
s a férfi suttogott, mint idegen:
Veledvagyokszivem.
amelyért folyt a titkos hajsza szerte
és a veszélyt magát.
Úgy látta, a kocsi hideggel van kiverve
s ő is hideg, fekete benn.
A köpenyébe csöndesen belébújt
és mint egyébkor a haja felé nyúlt
s a férfi suttogott, mint idegen:
Veledvagyokszivem.
