Kosztolányi Dezső: A TÜCSÖK MEG A HANGYA
A TÜCSÖK MEG A HANGYA
Jean de La Fontaine
A tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgyhogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye, vagy férge sem maradt.
Hát ment is a hangyához át
elpanaszolni nyomorát,
és kérte, adjon néki kölcsön,
zsákjába egy kis magot töltsön,
új aratásig, legalább.
"Majd megadom, lesz erre gondom,
nyáron, tücsök-szavamra mondom,
a tőkét meg a kamatát."
Bosszantja a tücsök kalandja,
nem is adott magot a hangya. -
De azt kérdezte végre tőle:
"Mit tettél a meleg időbe?"
"Éjjel-nappal munkába voltam,
fűnek-fának folyton daloltam." -
"Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán." -
izzott a nyár,
úgyhogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye, vagy férge sem maradt.
Hát ment is a hangyához át
elpanaszolni nyomorát,
és kérte, adjon néki kölcsön,
zsákjába egy kis magot töltsön,
új aratásig, legalább.
"Majd megadom, lesz erre gondom,
nyáron, tücsök-szavamra mondom,
a tőkét meg a kamatát."
Bosszantja a tücsök kalandja,
nem is adott magot a hangya. -
De azt kérdezte végre tőle:
"Mit tettél a meleg időbe?"
"Éjjel-nappal munkába voltam,
fűnek-fának folyton daloltam." -
"Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán." -
