Kosztolányi Dezső: A BAJADÉR
A BAJADÉR
Rabindranath Tagore
Az út porán Madera kapujánál
Ugaponta közönyösen hevert.
A kapu zárva volt, a lámpa oltva,
az ég bús arca felhőkkel kevert.
Ugaponta közönyösen hevert.
A kapu zárva volt, a lámpa oltva,
az ég bús arca felhőkkel kevert.
A Jámbor alvó mellett csöndbe rezzent
egy női láb. Az ékszere dalolt.
A pap ocsúdva látja, lámpa lobban,
s két szem tekint rá, lágyan, mint a hold.
egy női láb. Az ékszere dalolt.
A pap ocsúdva látja, lámpa lobban,
s két szem tekint rá, lágyan, mint a hold.
A bajadér bámulta Buddha papját,
kösöntyü lángolt pálma-termetén
és részegen az ifjúság borától
szólt az alvóhoz: "Mért vagy itt, szegény?
kösöntyü lángolt pálma-termetén
és részegen az ifjúság borától
szólt az alvóhoz: "Mért vagy itt, szegény?
Nem méltó hozzád a por és a bánat,
ne a port csókold, adj csókot nekem",
..."Csak menj előre lassan, én követlek,
ha kell, melletted termek, gyermekem!"
ne a port csókold, adj csókot nekem",
..."Csak menj előre lassan, én követlek,
ha kell, melletted termek, gyermekem!"
Szilaj villám nyargalt az égen által
és Ugaponta mélázott tovább,
a lány remegve menekült hazáig
és ő szomorún nézte lábnyomát.
és Ugaponta mélázott tovább,
a lány remegve menekült hazáig
és ő szomorún nézte lábnyomát.
És mulnak hónapok esőbe, fénybe
és Ugaponta némán megbuvik.
És a tavasz jön tréfás furulyákkal -
akkor a Szent kimegy a kapuig.
és Ugaponta némán megbuvik.
És a tavasz jön tréfás furulyákkal -
akkor a Szent kimegy a kapuig.
Ki fekszik ott Madera kapujánál,
ki az, akit az úti por takar,
ki az, kinek kelés nő rózsa-mellén,
s elpoklosítja a fekete var?
ki az, akit az úti por takar,
ki az, kinek kelés nő rózsa-mellén,
s elpoklosítja a fekete var?
A bajadér! A pestis rágja testét!
Ide kergették a kapu elé!
Nincs egy barátja, aki száraz ajkát
egy korty szelíd vízzel üdítené!
Ide kergették a kapu elé!
Nincs egy barátja, aki száraz ajkát
egy korty szelíd vízzel üdítené!
Ugaponta fejét ölébe vette,
és ült vele az út porába lent
és megitatta és sebét bekente
és megszentelte életét a Szent.
és ült vele az út porába lent
és megitatta és sebét bekente
és megszentelte életét a Szent.
"Ki vagy?" kiált a nő, "Irgalmas angyal!
Te jó, miért adsz annyi jót nekem?"
"...Mert megigértem, hogyha kell, követlek,
s most itt vagyok melletted, gyermekem".
Te jó, miért adsz annyi jót nekem?"
"...Mert megigértem, hogyha kell, követlek,
s most itt vagyok melletted, gyermekem".
