Kosztolányi Dezső: A KALAP, MELYET A KÖLTŐNEK LI-CSIEN ADOTT
A KALAP, MELYET A KÖLTŐNEK LI-CSIEN ADOTT
Po Csü-ji
Sok év előtt egy őszhajú öregnek
adtál egy fekete tüllkalapot.
A tüllkalapot én még egyre hordom,
de éjbe tünt már nyájas alakod.
Öreg kalapom a fejemen ing még
s te messze vagy már, nem lát, aki él.
A hegy mögül most fölragyog a holdgömb
és sírod fáin zúg az őszi szél.
adtál egy fekete tüllkalapot.
A tüllkalapot én még egyre hordom,
de éjbe tünt már nyájas alakod.
Öreg kalapom a fejemen ing még
s te messze vagy már, nem lát, aki él.
A hegy mögül most fölragyog a holdgömb
és sírod fáin zúg az őszi szél.
