Kosztolányi Dezső: ISTENHOZZÁD TO LI-TUANHOZ
csak álldogálunk, szívünk egyre fáj.
Hideg, fagyos felhőkkel eltakarva
indulsz ma este s hóba fúl a táj.
Meghalt atyád s úgy vágyott látni téged,
lelkünkben mostan sívó pusztaság van.
Némán sirunk. Mit is mondjak tenéked
e téli, zúgó, szélvészes világban?