Kosztolányi Dezső: ÖRÖMUJJONGÁS CSEN HSZIUNG ÉRKEZTEKOR
és a zöldszilva is félig-meddig megérett,
sirattam a tavaszt, hogy már-már elmulik,
elmentem csöndesen a kerti kapuig.
Leültem ott busan, pityizáltam magamban,
egyszerre hallom, hogy ropog a kapu halkan.
Örültem, hogy vendég jön, kit nem is hivunk,
hát még mikor láttam, hogy ő az, Csen Hsziung.
Gond nélkül és vigan beszéltünk és beszéltünk,
tréfázva és gyorsan meséltünk, hogy mit éltünk.
Egy kupa bor milyen csodát mivel velünk:
elmondjuk általa az egész életünk!