Kosztolányi Dezső: VIRÁGPIAC
VIRÁGPIAC
Po Csü-ji
Kivirult a tavasz. Egy-egy lovas ring el,
a pekingi utcán sok hintó csilingel.
"Pünkösdi rózsának van idénye" - mondják.
Virágot vesz a nép, sutba veti gondját.
"Tessék - szól az árus - van olcsó, van drága,
aszerint, hogy milyen, mennyi a virága.
E finomabb fajta kerek száz rőf damaszt,
az öt darab selyem, megveheted amazt.
Ernyő védi őket, a hideg, a metsző
szél rohama ellen, hajladozó vessző.
Ha sárba ülteted csínján a gyökeret
s szorgosan öntözöd, otthon is megered."
Senkise hiányzik az ősi vásárról,
mindenki vásárol.
De ott állt csöndesen egy öreg, egy szíves,
hallgatag földmíves.
Lehajtotta fejét s ezt nyögte ki: "Ó jaj".
Nem tudta a sok úr, mért kel ez a sóhaj.
Ezt gondolta szegény: "Egy-két virág ára
tíz családnak futná ételre-ruhára."
a pekingi utcán sok hintó csilingel.
"Pünkösdi rózsának van idénye" - mondják.
Virágot vesz a nép, sutba veti gondját.
"Tessék - szól az árus - van olcsó, van drága,
aszerint, hogy milyen, mennyi a virága.
E finomabb fajta kerek száz rőf damaszt,
az öt darab selyem, megveheted amazt.
Ernyő védi őket, a hideg, a metsző
szél rohama ellen, hajladozó vessző.
Ha sárba ülteted csínján a gyökeret
s szorgosan öntözöd, otthon is megered."
Senkise hiányzik az ősi vásárról,
mindenki vásárol.
De ott állt csöndesen egy öreg, egy szíves,
hallgatag földmíves.
Lehajtotta fejét s ezt nyögte ki: "Ó jaj".
Nem tudta a sok úr, mért kel ez a sóhaj.
Ezt gondolta szegény: "Egy-két virág ára
tíz családnak futná ételre-ruhára."
