Kosztolányi Dezső: CSÖNDES ÉJ
CSÖNDES ÉJ
Horvát Henrik
Az álmos ér oly hallgatag szomorgott,
a pilledt gallyakon aludt a gyors
szellő és aludtak mind a tornyok -
akkor indult a Sors.
a pilledt gallyakon aludt a gyors
szellő és aludtak mind a tornyok -
akkor indult a Sors.
Künn a mezőkön tétovázva kúszott
és jött az óra, a titkos, a mély.
A botja bús volt, de lombkoszorúzott
és köpenye az éj.
és jött az óra, a titkos, a mély.
A botja bús volt, de lombkoszorúzott
és köpenye az éj.
Mérföld-csizmája harsogott a téren,
nagy madarak lármája huhogott -
lombok emelték pajzsukat kevélyen,
erdőkön zuhogott.
nagy madarak lármája huhogott -
lombok emelték pajzsukat kevélyen,
erdőkön zuhogott.
Elébe fekszik lázadón a hullám,
a sziszegő és harsogó elem.
A haja dermed és tovább tolulván
röpül a tengeren.
a sziszegő és harsogó elem.
A haja dermed és tovább tolulván
röpül a tengeren.
Nevet, hogy a víz ostorai érik,
és künn az erdőn rémekkel csatáz,
mert tudja a járást egész a célig:
a kertben van a ház.
és künn az erdőn rémekkel csatáz,
mert tudja a járást egész a célig:
a kertben van a ház.
Eb se csahol, föl a gyerek se retten -
a lámpa lágyan árad, mint elébb -
a kapu kordul - s lassan és meredten -
csendben - belép.
a lámpa lágyan árad, mint elébb -
a kapu kordul - s lassan és meredten -
csendben - belép.
