Kosztolányi Dezső: HIDEG
HIDEG
Furcsa est ez, néma, hűvös,
a szobákban újra bűvös
lámpa ég.
a szobákban újra bűvös
lámpa ég.
Fűtenek is innen-onnan
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.
s rémlik a körúti lombban
fönn az ég.
Istenem, mi végre élek?
Dúdorászok, árva lélek,
egymagam.
Dúdorászok, árva lélek,
egymagam.
A mesék arany kastélya
és a cukros, piros téa
merre van?
és a cukros, piros téa
merre van?
Nem merek a ködbe nézni,
sárga gallyakat idézni
soha már.
sárga gallyakat idézni
soha már.
Aki vén, az mint az ősz fáj,
mint a hervatag, esős táj
s a halál.
mint a hervatag, esős táj
s a halál.
Ó, a múlt nem ezt ígérte
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.
s ami van ma, könnyem érte
mennyi folyt.
Elnémuljak, fölsikoltsak?
Ennyi volt csak, ennyi volt csak,
ennyi volt.
Ennyi volt csak, ennyi volt csak,
ennyi volt.
Menj, szegény öreg s a gáznál
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hűlj.
tébolyogj még és vigyázzál,
meg ne hűlj.
És ha könnyű és ha lomb hull,
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.
régi bútól, fájdalomtul
meg ne halj.
1916
