Kosztolányi Dezső: ŐSZI SÍP
kullog a hegyben, a ravaszdi
csősz.
puskás öreg, jól ismerem már
én.
A szeme kancsal, botja vége
réz.
lóg vállán. Mindenkit halálba
küld.
himlőhelyes, fegyenc paraszt csak.
Az.
Jaj, hogy vigyáz. Az arca, inge
sár.
és puskaport robbant szüretre
ő.
csorog a csapról, gyöngyös mustja
forr.
mér kuksol mégis puttonyodba
gond,
áztatja zöldes, lomha bajszod
vér?