Kosztolányi Dezső: ERDŐBEN
ERDŐBEN
Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel
boruljatok vérző szivemre le.
És részegíts meg párás, gőzölő föld
s te márciusnak fűszeres szele.
boruljatok vérző szivemre le.
És részegíts meg párás, gőzölő föld
s te márciusnak fűszeres szele.
Legyezzétek ti könnyűszárnyú szellők
a téli bútól bágyadt arcomat,
az ébredő tavasz örömdalában
ernyedjen el a fáradt gondolat.
A rét aranyzöld bársonyára omlik
hullámzatos, sötét hajam.
S én hallgatom fáradt szivem verését
merengve mélán, gondtalan.
a téli bútól bágyadt arcomat,
az ébredő tavasz örömdalában
ernyedjen el a fáradt gondolat.
A rét aranyzöld bársonyára omlik
hullámzatos, sötét hajam.
S én hallgatom fáradt szivem verését
merengve mélán, gondtalan.
Ajkam meredt, fáradt szemem lecsuklik,
elbágyadok és meg se moccanok.
S a szél lábújjhegyen jő nézni erre,
hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.
elbágyadok és meg se moccanok.
S a szél lábújjhegyen jő nézni erre,
hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.
1905
