Kosztolányi Dezső: A HOLTAK VONATJA
Az éji rónán nesztelen suhan,
vas-házait halállovak vonatják,
lámpáiban lidérctűz ég busan.
az éj ijedve, sírva fölriad,
kísértetképen tűnnek el a falvak,
s az ismeretlen, mennydörgő hidak.
avarzúgáskor, varjúkárogáskor
halált sivítva, rémülten zörög.
bámulsz utána, amint elhalad
s egyszer megáll az ablakod alatt.