Kosztolányi Dezső: NYÁR, NYÁR, NYÁR
instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár, még egyre vár.
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.