Kosztolányi Dezső: FEKETE VÉNUSZ
FEKETE VÉNUSZ
1
Zsoltár
Zsoltár
Zord középkornak vajudásos éje
szállt szívemre éjszínű denevérként
s kárhozott vággyal dalolok tenéked,
Fekete Vénusz.
szállt szívemre éjszínű denevérként
s kárhozott vággyal dalolok tenéked,
Fekete Vénusz.
Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk,
asszonyok gyűlnek fekete misére,
a papod vagyok s te az éjkirálynő,
Fekete Vénusz.
asszonyok gyűlnek fekete misére,
a papod vagyok s te az éjkirálynő,
Fekete Vénusz.
Bánatom nehéz miseköntösében
hódolok neked szomorú szavakkal,
illatos tömjén hízelegve bódít,
Fekete Vénusz.
hódolok neked szomorú szavakkal,
illatos tömjén hízelegve bódít,
Fekete Vénusz.
Régi oltárok süllyedő kövén át
új szerelmeknek diadalma zendül
s véres ujjakkal verem egyre lantom,
Fekete Vénusz.
új szerelmeknek diadalma zendül
s véres ujjakkal verem egyre lantom,
Fekete Vénusz.
2
Táncok éjszakája
Táncok éjszakája
Rogyó inakkal táncolunk az éjben,
ily lázas álom nem gyötört soha.
Bús áldozattal hull könnyünk a porba,
gázolva testünk, lelkünket tiporva
uralkodik az éj úrasszonya.
ily lázas álom nem gyötört soha.
Bús áldozattal hull könnyünk a porba,
gázolva testünk, lelkünket tiporva
uralkodik az éj úrasszonya.
Imádjuk őt mind titkos iszonyattal,
láttára elsápadnak a szivek.
A kereveten ül, kezébe korbács,
csípője lágy, szelíd bokája formás,
szemébe hűs tűz s forraló hideg.
láttára elsápadnak a szivek.
A kereveten ül, kezébe korbács,
csípője lágy, szelíd bokája formás,
szemébe hűs tűz s forraló hideg.
A részeg éj sápadva tántorog künn,
kéjes gyönyörtől hervad a virág.
Az asztalon vágy-éhes tearózsa,
a levegőben égve száll a csókja
s dacolva dallal húzzuk az igát.
kéjes gyönyörtől hervad a virág.
Az asztalon vágy-éhes tearózsa,
a levegőben égve száll a csókja
s dacolva dallal húzzuk az igát.
Bősz láncba fogva vágtatunk előre,
mi, rettegő komor bohócai.
Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,
gyeplőnk kaján mosollyal tartja-tartja
és nincs erőnk széjjelszakítani.
mi, rettegő komor bohócai.
Szájunkba vértől tajtékzik a zabla,
gyeplőnk kaján mosollyal tartja-tartja
és nincs erőnk széjjelszakítani.
Tekintetét, mit olykor porba hullat,
felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,
szemünkbe gyászos vágy, sötét nyomor forr.
Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor
és táncolunk, loholva, balgatag.
felvesszük, mint a gyöngyöt az arab,
szemünkbe gyászos vágy, sötét nyomor forr.
Meg-megbicsaklunk, ám suhint az ostor
és táncolunk, loholva, balgatag.
S én, a bolondok közt a legbolondabb
a trónja talpát rázom mérgesen.
S búsult tüzével a hült üstökösnek
feltépem a szivem- egy nagy, vörös seb -
s eléje vágom maradék-eszem.
a trónja talpát rázom mérgesen.
S búsult tüzével a hült üstökösnek
feltépem a szivem- egy nagy, vörös seb -
s eléje vágom maradék-eszem.
1907
