Madách Imre: Az anya gyermeke sírján
Ezernyi átkaid
Nagy ég! s lerombolád
Éltem virágait.
Az élet tengerén,
Keblem kihalt, rideg,
Miként elhamvadt szén.
Elvetted férjemet :
Tüzláng harácsává
Tevéd értékemet.
Szülőim ellenem,
S nincs már, ki sohajtná :
"Jőjj szűmre gyermekem."
Ki nyujtsa védkarát,
Ki szánja sorsomat,
Nincs részvevő barát.
Ezernyi átkaid :
Elgyőzte dult szivem
Felfogni villámaid.
Mennyednek angyalát :
Egy szende gyermeket
Szerelmem zálogát.
Bibor-hullám ajkán,
Selyem hajszálain,
Fejér márvány nyakán :
Szép multam hajnalát,
Felejtve sérveim -
Felejtve szűm baját.
Rebegte : "jó anyám !"
Elbájolt énmagam
Mennyekbe álmodám.
Hevülni szemléltem,
Ha mondám : "tiszteljed
Hazádat gyermekem !
Anyádat : védd ügyét
Dicsőitsd hü fiját,
S téritsd meg ellenét !"
Mely minden fényivel
Fölérne a szülő
Szentült érzelmivel.
Most sirporond fedi
S szűm felbőszült kinok
Kányája tépdeli.
Ezernyi átkaid,
Isten ! s lerombolád
Éltem virágait !