Móricz Zsigmond: ÉN
tested, ó emberi lét:
Jaj de fáj a fejem, szívem, az életem.
Gyertek nevetni karikába, fűben,
vidám koszorút drágák,
elomolni vágyom tavaszi füvön,
csobogni habokon, hanyatt úszva;
behúnyt szemeim tükrén;
megmérgezett életek gőze kavarog
s szíveket gyilkol a szörnyidő;
felrobbant a föld tömege, tűz,
és elomolva rohan, rohan
s perzseli, tűz a földgömb héját.
nem terem virág, sem gyümölcs,
sem nyugalom, sem boldogság:
csak tragédiák.
bugyborékos fertő, kénes sűrű sár
pompás bűn-rózsák dagadoznak:
szörny tragédiák.
okád a pokol, buborékosan,
föléget, minden életet megöl:
jaj tragédiák.
miriád hemzseg ereimen át,
kikezdtek, kimartak; himlősre ettek
a tragédiák.