Petőfi Sándor: FARKASKALAND
FARKASKALAND
'Pajtás, te ettél, véres a fogad;
S mi szenvedünk éhségi kínokat.
S mi szenvedünk éhségi kínokat.
Mogorva a tél, puszta a határ,
Rajt a vihar légparipája jár;
Rajt a vihar légparipája jár;
Csak ember és állatnak nincs nyoma...
De most beszélj, hol volt a lakoma?'
De most beszélj, hol volt a lakoma?'
Igy kérdi társát a farkassereg,
Kit érkezéskor üdvezeltenek.
Kit érkezéskor üdvezeltenek.
A jóllakott nem késik szólani,
És tőle ily beszédet hallani:
És tőle ily beszédet hallani:
"Ott a vityilló pusztaközepen,
Él a juhász és felesége benn.
Él a juhász és felesége benn.
A ház mögött pedig terűl az ól,
Honnan juhoknak bégetése szól.
Honnan juhoknak bégetése szól.
E lakhoz éjszakának idején
Két útazó suhant. Egy úrfi s én.
Két útazó suhant. Egy úrfi s én.
A pásztornéra titkon foga fájt
Az úrfinak, s én éhezém a nyájt.
Az úrfinak, s én éhezém a nyájt.
Ott sompolygott ő a kunyhó előtt.
Juhot nem kaptam én... megettem őt."
Juhot nem kaptam én... megettem őt."
Kecskemét, 1843. január
