Petőfi Sándor: HONFIDAL
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?
Oltára képed.
Te állj, s ha kell: a templomot
Eldöntöm érted;
Végső imája:
Áldás a honra, istenem
Áldása rája! -
Ki nem kiáltom:
Legkedvesebbem hogy te vagy
A nagy világon.
S mindegyre híven;
Nem, mint az árny az útazót,
Csak jó időben.
Az est közelget:
Nő búm, ha sötétedni kezd,
Hazám, fölötted.
Pohárt emelve
A sorstól új fényt esdenek
Szent életedre;
A telt üvegnek,
Bár keserű... mert könnyeim
Beléperegnek!