Petőfi Sándor: ÉJ VAN...
ÉJ VAN...
Éj van, csend és nyúgalomnak éje,
A magas menny holdas, csillagos;
Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,
Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?
A magas menny holdas, csillagos;
Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,
Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?
Engem édes álmok környekeznek,
De nem alszom, ébren álmodom.
Minden álmam egy fényes királyság,
S koronája te vagy, angyalom!
De nem alszom, ébren álmodom.
Minden álmam egy fényes királyság,
S koronája te vagy, angyalom!
Be szeretném most, ha lopni tudnék.
A lopás bármily rút lelki folt!
Meglopnám az álmak kincstárát, hogy
Gazdagitsam a szegény valót.
A lopás bármily rút lelki folt!
Meglopnám az álmak kincstárát, hogy
Gazdagitsam a szegény valót.
Pest, 1845. augusztus
