Petőfi Sándor: FÜGG MÁR A LANT...
FÜGG MÁR A LANT...
Függ már a lant megérintetlenűl,
Mellyel keservemet elénekeltem,
Keservem, érted, a sír börtönének
Örök rabjává záratott szerelmem.
Mellyel keservemet elénekeltem,
Keservem, érted, a sír börtönének
Örök rabjává záratott szerelmem.
Ott függ a lant megérintetlenűl,
S ha megpendűl a méla nyúgalomban:
Az nem az összes hangszernek zenéje,
Egy-egy húr hangja csak, mely kettépattan.
S ha megpendűl a méla nyúgalomban:
Az nem az összes hangszernek zenéje,
Egy-egy húr hangja csak, mely kettépattan.
Pest, 1845. január - február
