Petőfi Sándor: HA ÉBREN MEG NEM LÁTOGATSZ...
HA ÉBREN MEG NEM LÁTOGATSZ...
Ha ébren meg nem látogatsz,
Jőj hozzám álmaimban,
Jőj hozzám, meghalt életem!
Sok mondanivalóm van.
Jőj hozzám álmaimban,
Jőj hozzám, meghalt életem!
Sok mondanivalóm van.
Hisz egymással mi ekkorig
Oly keveset beszéltünk;
Csak egy-két gyorsan illanó
Tekintet volt beszédünk.
Oly keveset beszéltünk;
Csak egy-két gyorsan illanó
Tekintet volt beszédünk.
Tudod, ha hozzátok menék,
Te mindig úgy futottál;
De más szobából titkosan
Rám gyakran pillantottál.
Te mindig úgy futottál;
De más szobából titkosan
Rám gyakran pillantottál.
S öröm volt, látnom téged ott
Félig nyílt ajtó mellett,
Mikéntha láttam volna az
Egészen megnyílt mennyet.
Félig nyílt ajtó mellett,
Mikéntha láttam volna az
Egészen megnyílt mennyet.
Ha távozám: az ablakból
Tekintettél utánam;
Vélted, hogy észre nem veszem?
Oh, én mindent jól láttam.
Tekintettél utánam;
Vélted, hogy észre nem veszem?
Oh, én mindent jól láttam.
De láttam temetésed is...
Csak ezt ne láttam volna!
Az a gödör, mely sírod lett,
Az lett szivemnek pokla.
Csak ezt ne láttam volna!
Az a gödör, mely sírod lett,
Az lett szivemnek pokla.
Egyszerre lelkemet ezer
Mennykő csapása érte...
Ekkor hullott alá a föld
Koporsód födelére.
Mennykő csapása érte...
Ekkor hullott alá a föld
Koporsód födelére.
Ott vagy te most, szent angyalom!
Eljősz-e hozzám vajjon?
Mindenkor tárva lesz karom,
Ha jősz, hogy átkaroljon.
Eljősz-e hozzám vajjon?
Mindenkor tárva lesz karom,
Ha jősz, hogy átkaroljon.
Csak érintsen lehellete
Közelgő szellemednek:
A mennybe föl, vagy sírba le,
Mindenhová követlek!
Közelgő szellemednek:
A mennybe föl, vagy sírba le,
Mindenhová követlek!
Pest, 1845. január
