Petőfi Sándor: CZAKÓ TEMETÉSÉN
CZAKÓ TEMETÉSÉN
(† öngyilkosság által december 14, 1847)
Könnyez a részvét... oh még a
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.
Magasan röpűlő szellem
Sűlyedt a mély semmiségbe,
Tavasz dől, az ifjuságnak
Tavasza, a sír telébe.
Sűlyedt a mély semmiségbe,
Tavasz dől, az ifjuságnak
Tavasza, a sír telébe.
Keresett-e rokon lelket,
S nem talált egy jóbarátot?
Vagy ki odalépe hozzá,
Eltaszítá őt magától?
S nem talált egy jóbarátot?
Vagy ki odalépe hozzá,
Eltaszítá őt magától?
Nagy a világ, nagy a világ,
Benne miljom embertárs van,
S ő e nagy világban, ő e
Milliók közt állt magában.
Benne miljom embertárs van,
S ő e nagy világban, ő e
Milliók közt állt magában.
Végre lelt egy jóbarátot,
Jóbarátja a fegyver lett,
Mely szivéről lesegíté
Az életet, e nagy terhet.
Jóbarátja a fegyver lett,
Mely szivéről lesegíté
Az életet, e nagy terhet.
Könnyez a részvét... oh még a
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.
Gyűlölség is, ha itt vóna,
Ejtene egy drágagyöngyöt,
Egy könyűt e koporsóra.
Pest, 1847. december
