Petőfi Sándor: EGYKOR ÉS MOST!
EGYKOR ÉS MOST!
Egykor és most! egykor és most!...
Ép ilyen volt az idő,
Mint most, ily hideg, zimankós,
Igy szakadt le az eső.
Ép ilyen volt az idő,
Mint most, ily hideg, zimankós,
Igy szakadt le az eső.
Nagyon jól jut az eszembe,
Még a napját is tudom:
Ballagott egy ifju kinn a
Pocsétás országuton.
Még a napját is tudom:
Ballagott egy ifju kinn a
Pocsétás országuton.
Bús arccal, kopott ruhában
Ahogy ottan ballaga,
Olyan volt, mint egy vándorló
Leveletlen őszi fa.
Ahogy ottan ballaga,
Olyan volt, mint egy vándorló
Leveletlen őszi fa.
Csak ment, csak ment, s ha előtte
Kétfelé tért el az ut,
Nem kérdezte senkitől sem:
Ezen s ezen hova jut?
Kétfelé tért el az ut,
Nem kérdezte senkitől sem:
Ezen s ezen hova jut?
Mindegy volt őrája nézve,
Ha jobbra, ha balra ment;
Sehol sem várt rá meleg ház
És meleg szív odabent.
Ha jobbra, ha balra ment;
Sehol sem várt rá meleg ház
És meleg szív odabent.
Megmondjam-e, feleségem,
Hogy ez ifjuból mi lett?
Ne sajnáld őt, éli már ő
A mennyei életet.
Hogy ez ifjuból mi lett?
Ne sajnáld őt, éli már ő
A mennyei életet.
Hanem ebből azt ne hidd, hogy
Elment az élők közűl;
Annyiban van csak, hogy ő már
Itt a földön üdvezűlt.
Elment az élők közűl;
Annyiban van csak, hogy ő már
Itt a földön üdvezűlt.
Itt van e meleg szobában,
S ajka forró ajkadon,
Kedves drága feleségem,
Édes szép kis angyalom!
S ajka forró ajkadon,
Kedves drága feleségem,
Édes szép kis angyalom!
Koltó, 1847. október
