Petőfi Sándor: MÁR, GALAMBOM, ENGEDJ MEG...
Ki kell mondanom:
Legyen vége a tréfának,
Mert nagyon unom.
Megbocsátom még;
Más ennyit sem tűrne, régen
Mondta voln': elég.
Én jó szívemet!
Boldogságom ennek mindig
Áldozatja lett.
És minden leány...
De fogadom, hogy máskép lesz,
Máskép ezután.
Szedd össze magad,
És hallgasd meg ünnepélyes
Komoly szavamat:
Bármint kértelek,
Tedd ezennel, tedd, ha mondom,
Rögtön csókolj meg!