Petőfi Sándor: A RAB OROSZLÁN
Adának néki egy kis ketrecet!
Az oroszlán, a sivatag-király.
Szentségtelenség háborítani.
Hadd gondolkozzék legalább felőle;
Hadd lépjen árnyékára legalább.
Még mostan is mily méltósága van!
De nem vehették hős tekintetét.
Sokszor nézett reá komor köveivel.
Magát szülőföldére képzeli,
Együtt zúgá be a szamum szele.
De tömlöcének őre jő,
Mert vesszejével őt ez főbe vágta.
Oh minden égnek minden istenségi!
Ilyen gyalázatot kell tűrnie!
Gyalázatán még egy nagyot röhög.
Ha szét találja törni tömlöcét,
Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!