Petőfi Sándor: EPIGRAMMOK
EPIGRAMMOK
1
Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba' fürödve,
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
| A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen. |
| Holdtalan éjfélként bánat homálya takar. |
Dunavecse, 1841, június 23.
2
Martial után
Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,
Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?
| Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi. |
| Hogy birt volna a föld egy helye annyi romot? |
Dunavecse, 1841, június 23.
3
Martial után
Zápor zápor után, a szüret szünetlenül ázik.
| Bár akarod nem jő szűz bor icédbe, csaplár. |
Dunavecse, 1841, június 23.
4
A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.
Dunavecse, 1841, június 23.
