Petrőczi Kata Szidónia: V. (XLI.)
ach wie nichtig
Ki mint egy köd megjelenik Ottan mindjárást eltűnik
Ugy az mi életünk múlik.
Mint sebes víz áradása
Tartózhatatlan folyása
Ugy az mi időnk állása.
Mint változnak idők s órák
Békesség, had sötét ...
Úgy az öröm is elhervad.
Mint az szép virág meghervad
Ha erős szél reá fuvand
Ugy a szépség is megfonnyad.
Ki oly bátor mint oroszlány
Oriással is szemben áll
De meg gyötri azt az halál.
Ki forog mint egy kereken
Egyik helybűl másra megyen
És meg nem álhat egy helyen.
Kinek ma kezét csókolják
Majd Isten gyanánt imádják
Holnap lábokkal tapodják
Az ki tud bölcsen beszélni
És másoknak tanácsolni
De el kell annak is mulni.
Az ki szép Inventiókat
Kitalál ékes munkákat
Halállal végzi azokat.
Kit árviz és tűz elveszthet
Porrá és hamuvá tehet
Örökké tartó nem lehet.
Ki fen áll nagy hatalomban
De nem maradhat meg abban
Feküdni kell koporsóban.
Az ki bíbort bársont viselt,
Mások felett tiszteltetett
Az sirban elfelejtetett.
Mert majdan minden elmulik
Czak az kik az Istent félik
Azoknak jutalmok fínlik.
Szerelmes Jesusom
Erősítsed én hitemet
Hogy semmi mulandó tőled
El ne szakaszsza szivemet.