Petrőczi Kata Szidónia: VIII. (XLIV.)
Oh Jesu Christ Mein Lebenslicht.
Reménsége és pásztora
Ez föld szarándok vagyok
Terhesek bűneim s nagyok.
Menvén széned eleiben
Az hol van egy igaz hazám
Kit szerzél szent véred árán.
S bűnös testem is erőtlen
De kiált hozzád én lelkem
Vígy haza hozzád én Istenem.
Midőn az halál kínja sért
Enyhitz vér veritékedért
Ódj meg kötoztetésedért.
Mossa le az rut bűn mocskot
Koronád s czufoltatásod
Vigasztaljon szent halálod.
Keserű epeitalod
Mikor semmi meghülésem
Nem lesz legyen erősségem.
És világbul kimulasod
Oltalmazza az pokoltul
Lelkemet az örög lángtul
Legyen nekem kőfal helyett
Az hol bátran éljen lelkem
Az pokol hollója ellen.
Lelked bennem kiáltson
Mikor béfogják szememet
Vezéreld menybe lelkemet.
Legyen, hogy az halál nekem
Által veri én szívemet
Vígan hajtszam le fejemet.
Koporsód nyugvó szállásom
És fejér gyolcsod szememet
Fedje ruházván lelkemet.
Lássam el választásodat
Nyilt sebeirt oldalodnak
Tartzd meg lelkét szolgálódnak
Hogy hozzád visz menyben engem
Nyisd meg kegyelmed kapuját
Elhozván életem czélját.
Szolgálódat és állassad
Jobbod felől s ne ereszszed
Ra szörnyű Itéletedet.
És mint a nap fog fínleni
Hasonlítván szent testedhez
S az angyalok szépségéhez.
Az angyalokkal éneklem
S az hívekkel szent nevedet
Áldom nézvén szent színedet.