Petrőczi Kata Szidónia: XXIII.
XXIII.
Más. Ének.
Gondolatim árja bús Fejemre áradot
Mindenféle búnak szívem tárgyul adatot
Öröm és reménség kivől magán hagyatot
Sok gyötrelmim közöt épen már el bágyadot.
Mindenféle búnak szívem tárgyul adatot
Öröm és reménség kivől magán hagyatot
Sok gyötrelmim közöt épen már el bágyadot.
Nem elég é nappal az sok bánat hogy gyötör
De álmomba is ront sértvén mint egy éles tőr
Szüntelen ostromol s mindenfelől reám tör.
És úgy meg környékezet mint madarat a tőr.
De álmomba is ront sértvén mint egy éles tőr
Szüntelen ostromol s mindenfelől reám tör.
És úgy meg környékezet mint madarat a tőr.
Egy oráig nyugtom oh vajha még lehetne
Kevesset pihenvén szívem kedvén élhetne
Az tövises kertbűl sík mezőre mehetne
Sok siralmi után örömöt hogy érhetne.
Kevesset pihenvén szívem kedvén élhetne
Az tövises kertbűl sík mezőre mehetne
Sok siralmi után örömöt hogy érhetne.
Ohajtom de nintsen már semmi reménségem
Mert sok gyötrelmimbűl csak az halál mentségem
Czak ő nyugasztal meg ő lehet segitségem
Másoknak keserű de nékem nyereséghem.
Mert sok gyötrelmimbűl csak az halál mentségem
Czak ő nyugasztal meg ő lehet segitségem
Másoknak keserű de nékem nyereséghem.
